Potyók Tamás debreceni festő 2019-ben nyerte el a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíját. A 90-es években a Képzőművészeti Főiskolán diplomázó művész karakteres, erősen színes világú képi nyelvet dolgozott ki, melyben a színsíkok egyben a formák redukálására is alkalmasak. Zárt, tömbszerű ábrázolás jellemzi akár tájat, akár emberi alakot, portrét fest. Megidézi a magyar művészetben a századelőtől oly jellemző konstruktív vonulatot, de utalhatnánk a 60-as évek kiváló, fiatalon elhunyt festőtehetségének, Grúber Bélának hatására is. Ugyanakkor van egy lírai vonása is munkásságának: a magyar táj formavilágának, épületegyütteseinek, hegyeinek és lankáinak szeretetteljes, színes ábrázolása. Potyók ezért választhatta ösztöndíja programjaként a Magyar várak, erődtemplomok és apátságok a történelmi Magyarország területén festményekben tematikát. Választását így indokolja: „Hiszem és vallom, hogy múltunk ismerete és megértése segítheti jelen életünket és jövőnk tervezését.” Ennek jegyében kezdte meg 2018 körül a hazai várak megfestését. Gyakran – mint a veszprémi vár esetében – épületegyüttest, szinte városképet fest. Másutt a táj és az erőd egybeforr, a napfényes déli idő vagy a lemenő nap vöröses színei határozzák meg a képi átírás színvilágát.
„Ezeket az önmagam számára szép és fontos témákat készíteném továbbá azzal a céllal is, hogy a festményciklus elkészülte után a szakmai és az érdeklődő nagyközönség számára is ismeretterjesztő és elgondolkodtató műtárgyakként szolgáljanak. E festményciklussal szeretném megmutatni a Kárpát-medencében található magyar vonatkozású várak és erődtemplomok szépségét, különlegességét és egyediségét” – fogalmaz. Ennek jegyében vándorkiállításon, Somogyi Győzővel közösen mutatta és mutatja be az elkészült alkotásokat. Így folytatja: „Témáimat olyan festett képekben szeretném földolgozni, melyekben látható és érzékelhető, hogy mi a festészet nyelve. A festészet több évszázados tradíciójának építő, mindezt mégis a 21. században aktuálissá tenni kívánó szándékkal teszem.”
Potyók sorozata – akár korábban König Frigyes vártörténeti képei – vélhetőleg egy albumban, kötetben gyűjtve lesznek láthatóak a széles nagyközönség számára is. Dokumentarizmus és erős festőiség. Nehéz egyeztetni ezt a vállalást, de Potyók igyekezete rokonszenves. Kíváncsian várjuk a sorozat befejezését, s egyben azt is, mennyiben írja át, változtatja meg festői világát ez a program.
,,Vár állott…” Potyók Tamás festőművész, Sinkó István írása, Új Művészet 2020/11