Három a rejtvény – egy a halál. „Jég, melytől lángra lobbansz, de lángodtól még hidegebb lesz. Fehér és sötét. Ha szabadon enged, rabjává válsz. Ha rabjává fogad, király leszel. Jöjj, idegen, ki sápadsz a rémülettől. Mi az a jég, mely lángra lobbant? Turandot.”
Carlo Gozzi színműve a gyönyörű, rideg kínai hercegnőről sok művészt ihletett meg, többek közt Giacomo Puccinit is, akinek utolsó és talán legcsodálatosabb operája a Turandot, melynek befejezésében saját halála akadályozta meg. Az ősbemutatót vezénylő Arturo Toscanini Liù halála után leintette a zenekart és a közönség felé fordult: „Itt tette le a mester a tollat.”
Szereposztás
Karmester: Medveczky Ádám
Turandot: Szabóki Tünde
Altoum császár: Kiss Péter
Timur: Rácz István
Kalaf: Kovácsházi István
Liù: Sáfár Orsolya
Ping: Geiger Lajos
Pang: Megyesi Zoltán
Pong: Kiss Péter
Mandarin: Kiss András
Alkotók
Szövegíró: Renato Simoni / Giuseppe Adami
A gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett
Karigazgató: Csiki Gábor
Cselekmény
Peking utcáin a mandarinok hirdetik a császári rendeletet: aki megválaszolja Turandot hercegnő kérdéseit, hitveséül nyeri őt. A tömeg extázisban várja az előző próbán elbukott perzsa herceg kivégzését, – majd megszánva a fiatalembert, könyörög életéért. Turandot nem kegyelmez. E kegyetlen szívtelenség ellenére is akad újabb kérő: Kalaf, a száműzetésben élő tatár herceg. Senkire sem hallgat, saját útját szabadon járja, és kihívja sorsát: belép a palotába. A kormányzói hivatal felelőssége, a különféle érdekek és elvárások összehangolása már felőrölte a három miniszter életét, akik nyugodt, civil életről álmodoznak. Turandot három kérdést tesz föl a bátor jelentkezőknek. Kalaf az első kettőre helyesen felel. Turandot felteszi a harmadik kérdést is:
„Jég, ami benned tüzet gyújt,
S tüzed a jeget tovább fagyasztja,
ha téged felszabadít,
még inkább szolga leszel,
ha szolgának fogad fel,
Királlyá tesz.”
Kalaf helyesen válaszol: Turandot. Az egymásra találáshoz vezető út azonban csak akkor helyes, ha nem kitaposott ösvényen vezet. A legkisebb csalás, önámítás, őszintétlenség is hazug útra tereli az embert. Így Kalaf sem elégedhet meg gyors sikerével: most ő ad fel kérdést Turandotnak. „Mondd meg nevem… ki vagyok?”
Peking egész népe az idegen nevét kutatja, amikor előkerül Liù, a rabszolgalány, aki a kínvallatásokra sem hajlandó elárulni urának nevét. Elszántsága erejét a szerelem táplálja, s e reménytelen érzés az, ami öngyilkosságba kergeti. Liù halála olyan helyzetet teremt, ahol nincs már helye színlelésnek – az álarcnak le kell hullnia, a szerepjátszónak fel kell vállalnia önmagát. Az újjászületés előtt meg kell semmisülni, hogy mint hamvaiból a főnix, éledjünk újra. Ezt nevezhetjük akár szerelemnek is.
